Mezőörs, Magyar Műhely Alapítvány

Történetünk igen-igen öreg… tán minden meséknek öregapja. Azt mondják, hogy mikor ez a mese már szállott, s szólott az emberek ajakán, akkor bizony az összes többi mese még csak szopós küsded volt, s hallgatott…

Élt egyszer, régestelen, régedes régen egy öreg király, akinek volt egy gyönyörűséges leánykája. Udvaruknak közepében, ezt maguk elhinni nem fogják, egy olyan tüneményes fa állt! Az olyan magos volt, hogy minden bizonnyal az eget érte. Azért mondom, hogy „minden bizonnyal”, mert azt csak találgatni lehetett, annak a fának az ágait, a lombozatját ugyanis senki emberfia nem látta. Úgy is hítták ezért, hogy tetejetlen fa. Egyesek úgy hitték, hogy annak a lombkoronája (ha egyáltalán van neki, ugye) egyenest direkt beléfúródik az ég boltozatába, annak hét rétegét átalszakítja, s egész a Jóisten lába ujjacskájáig felér, s lent a gyökerei pedig a mélyben az alvilágig nyújtóznak. Úgy tartották, hogy a fa legeslegtetején ott egy forráskútacsa, mely a szerelemnek, s minden életnek forrása… Ezeket találgatták az emberek, de bizonyosat egy sem tudhatott, mert arra a fára senki emberfia még fel nem mászott soha…

Díszlet: Mészáros Gábor, Horváth Bíbor, Plés Péter
Bábok: Mészáros Gábor, Horváth Bíbor
Szöveg: Fabók Mariann
Rendezés: Fabók Mariann
Zene: Keresztes Nagy Árpád,
Játékosok: Fabók Mariann és Keresztes Nagy Árpád
Ének-segítő: Navratil Andrea