Az 1956-os forradalom éppen véget ért, a romok között temetnek egy forradalmárt. Ez az alaphelyzet Zelei Miklós darabjában, amiből az egész mese kibontakozik. Ebből nő ki a nagyon erős és határozott cselekményszál egy fiatal lány és egy álpap között, ami viszonylag zártan és foszlányosan egy árulástörténetet mesél el; arról szól, hogyan árulunk el és hogyan árultatunk el. Emellett, eközben zajlik az élet és megelevenednek képek, rövid jelenetek, amik a kor hangulatát, atmoszféráját, közegét hivatottak átadni, gyakran nagyon ironikusan, szabadon, humorosan. Az emberek lottóznak, munkásmozgalmi dalokat énekelnek, felvonulnak, viccet mesélnek, Yves Montand Magyarországra látogat. Ezek a rövid helyzetek, életképek sokat mesélnek arról az időről.

Az előadás rendezője az a 23 éves Berettyán Nándor, aki még főiskolai hallgatóként kétszer is bemutatkozott Jászberényben színészosztályával.

A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.