Az előadás a Soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciója.

Henrik Ibsen darabjában a korosodó Rubek professzor (Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész), a híres szobrász és fiatal felesége, Maja (Szőcs Erika) már nem szereti egymást. Maja a saját jövőjét a vad vadásszá transzponált Ulfhejm földbirtokosban (Szélyes Ferenc Jászai-díjas) véli megtalálni. Férje jövője legsikeresebb szobrának egykori modellje, a feledés vagy a nemlét homályából elősejlő Irenéhez (Molnár Anikó) kanyarodik vissza. Bármerre is indulnak, egyetlen dolog hiányzik belőlük az úton: a cselekvő szeretet.

„Ha mi, holtak, feltámadunk… – azt látjuk, hogy sohasem éltünk.” Mintha Tolsztoj szavai csengenének vissza: az ember a halállal szembesülve érti meg, hogy nem úgy élt, ahogy kellett volna. Mert szeretet nélkül holtnak érzi magát az ember. Igazán szeretni egyet jelent a „feltámadással”.